Különleges napokat töltöttünk itt - ez ugyanis nem egy megszokott, hagyományos fogadó.
Mintha évszázadokkal lépnénk vissza az aranykorba, körülöttünk az erdõ nyugodt csendje, alattunk az istállóban a lovak motoszkálnak, dobbantanak, életemben nem pihentem ilyen jót. És ez 21. századi higéniával egyesül. A tiszta szobákban egyszerû fabútorok. A háziasszony figyelmességei, apró fadíszei, kedves képei teszik mindezt otthonossá.
A környék gyönyörû: lustán elnyúló rétek, árnyas erdõk - és hopp: kiértünk egy mesebeli tisztásra, melyen búboskemence várja az éhes (és fõzés-sütésre kész) vándort.
Együtt is kirándulhat a család, de mi kettesben is elmehettünk: a gyerekek közben a ház aprónépével vívtak kalózcsatát vagy derítettek fel kincses-szigeteket - gondos felügyelet mellett. (És öt csemeténket ismerve, ez egyáltalán nem könnyû feladat; profi bébicsõszt is megizzasztanak)
Nem írtam még az étkekrõl: nincs étlap, de felesleges is lenne, a gazdaasszony kiapadhatatlan fantáziáját soha utol nem éri. Az egyszerû, bõséges ételek ízvilága az ínyenceket is kielégíti, közben pedig a gyermekek is önfeledten elfogyasztották még a sárgarépalevest is. (Persze a milliólábú csibe, a házirétes nem volt kérdés...)
A vendéglátás új jelentést kapott: mi otthon éreztük magunkat. Aki újat, kalandot és pihenést keres: csak ajánlani tudom. Aki hagyományosat keres: csak bátran lepõdjön meg.
Ja igen: elsõre talán furcsa a falu végi malom, de csak bátorság! És remek a lovaglás!!
